Magyar Filmörökség

Magyar filmekről szubjektíven

Vélemény: Az öt legrosszabb magyar filmes próbálkozás

2014. augusztus 21. 15:58 - Magyar Filmörökség

Magyarországon a 1990-es évek az útkeresés időszaka volt a filmgyártásban. Bár művészi szempontból sok figyelemre méltó alkotás született ekkoriban, mint Tarr Béla filmje, a feledhetetlen Sátántangó (1994), a Gothár Péter rendezte, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon díjnyertes Haggyállógva Vászka (1995) vagy Jancsó Miklós filmje a Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten (1999) és néhány közönségsiker is mozikba került (Sose halunk megCsinibaba, vagy a Sas Tamás rendezte Presszó), ennek ellenére a magyar filmek nem tudták felvenni a versenyt amerikai riválisaikkal.

A kilencvenes évek második harmadában megnyíló multiplexek pedig kifejezetten háttérbe szorítottak az alacsony színvonalú vagy marketinggel és reklámmal nem támogatott magyar filmeket. Az ezredforduló környékén különböző próbálkozások voltak a magyar film helyzetének a rendezésére, amelyek olykor vaskos állami támogatást is kaptak, azonban sajnálatosan ezek félrecsúsztak és a végeredmény kínos és a közönség oldaláról visszhangtalan lett. Annak ellenére, hogy összeségében a 2000-es évek első évtizede szolgáltatott jócskán pozítiv változást (Fliegauf BenedekPálfi György, Antal Nimród, Mundruczó Kornél vagy Kocsis Ágnes filmjei, a teljesség igénye nélkül) a magyar filmgyártásban, a rendszerváltást követő első két évtized nem a magyar mozi fénykoraként kerül be az emlékezetünkbe. A jelenleg is tapasztalható pozitív változások mellett, amelyről már írtam és írni is fogok, tanulságképpen összeszedtem néhány sikertelen próbálkozást amelyeknek művészi színvonala és közönségvonzó képessége is elmaradt a várakozásoktól.

 

1. Történelmi filmek

137960_galeria_a_hidember_04.jpg

A hiánypótlásnak szánt történelmi eposzok nézőcsalogató erejében méltán bízhattak azok, akik ilyen vállalkozására adták a fejüket. Három filmet említenék itt, Koltay Gábor rendezte Honfoglalást (1996), a Bereményi Géza jegyezte Hídembert (2002) és a 2003-ban bemutatott, Káel Csaba rendezte operafilmet, a Bánk Bánt.

Nemeskürty István írta Honfoglalásnak talán egy mentsége van, a témához mérten filmre fordítható csekély összeg nagyban befolyásolta a végeredményt. A másik két film esetében pedig pont fordított volt a helyzet, a filmekre fordított hatalmas állami pénzek visszaélésekhez vezettek, amiről az akkori sajtó bőven cikkezett. Bár bizonyos művészi értékek mindhárom produkcióban felfedezhetőek, ebből a szempontból a Honfoglalás talán elismerést is érdemelhetne: a hatalmas költségvetést igénylő látványvilág helyett inkább a művészi kifejezőeszközökre fókuszált. Ezt sajnos maníros pátoszossága, és a történetvezetés hiányosságai (amelyek részben szándékoltak voltak, részben nem) felülírják, a végeredmény a vártnál sokkal gyengébb.

A magyar szinten elképesztő költségvetésű Hídembert és Bánk Bánt (2,2 milliárd illetve 767 millió Forint, aminek nagy része állami pénz volt) más okokból sorolom a csalódást keltő alkotások közé. Az utóbbi pozitívuma csak annyi, hogy sem jobb sem rosszabb, mint a világ bármely táján készülő operafilm, alapvetően létjogosultsága sem vitatható, azonban a történelemi tudásunk bővítéséhez alig visz közelebb. Az opera, bár alapvetően az egyik legszebb rétegműfaj, nagy tömegek megmozgató filmes alkotást egyszerűen képtelenség volt forgatni belőle. A Hídember legfőbb problémája pedig az, hogy Széchényi Istvána legnagyobb magyar érdemei Magyarország fejlődésében vitán felül állóak, azonban alakja nem tölti ki a filmvásznat. A Hídember számomra egyszerűen egy unalmas film, amit a történelmi személyiség iránti elfogódottságból kötelezően végignéz az ember. A 134 perces játékidőn végighúzódó zenei téma, Másik János munkája kifejezetten gyenge. Okot örömre csak Darvas Iván (Klemens von Metternich) és Nagy Ervin (Kossuth Lajos) színészi alakítása ad, valamint a formabontónak nem, de magabiztosnak nevezhető operatőri munka (Kardos Sándor). A címszereplő Eperjes Károly művészete megosztó kérdés, szubjektív véleményem szerint ebben a filmben (és még sok másikban is) túljátssza a szerepet. Leginkább a színészt önmagát láthatjuk, egy kidolgozatlan Széchényi figura jelmezébe bújva. Ugyanezt sajnos elmondhatjuk Cserhalmi György Wesselényi  Miklós alakításáról is. Sajnos ez a két történelmi alkotás csupán szép és drága film, tartalmi és művészi többlet nélkül.

Összefoglalva, mindhárom film legfőbb hibája az, hogy az ábrázolni kívánt történelmi szereplőket egyáltalán nem hozták közelebb a mai kor emberéhez. Ezt sem a pénz hiányának, sem a ráfordított energiának nem tudhatjuk be, egyszerűen egyfajta koncepciótlanságot érzek, aminek következtében ezek a próbálkozások hamvába holtak. A magyar történelmi filmek nem tértek vissza a magyar mozikba.

 

2. A magyar akciómozi

20110818argo2.jpg

Kevés jövedelmezőbb üzletága van a filmiparnak, mint az akciófilmek forgatása és forgalmazása. Ez a műfaj szinte bármilyen színvonalan megtalálja a maga célközönségét, filmes eszközei szinte végtelenek. Nagy költségvetésű filmek (blockbusterek), kézi kamerás kísérleti mozik, trash és B moviek, független filmek, ha akciófilmről van szó, szinte garantált a siker. Egy részükhöz hatalmas költségvetés, egy részükhöz jól átgondolt alkotói koncepció szükséges, ha pedig a kettő találkozik, szinte biztos a világsiker. Ennek ellenére ez a műfaj Magyarországon nem tudott gyökeret verni. Korábban írtam már a rendszerváltás előtt és az azóta készült bűnügyi filmekről, azonban ezek távolról sem tartoztak az akciófilmek kategóriájába, sokkal inkább a bűnelkövető jellemére, a bűn társadalmi közegére és hatásaira koncentráltak. Bár az általam nagyra becsült Dögkeselyű is tartalmaz akciójeleneteket, ezekben a filmekben elhelyezett ilyen képsorok szinte másodlagosak, jelentős költségvetés nélkül szinte hatástalanok. Talán akciófilmes próbálkozásnak lehetne nevezni a Bujtor István 1980-as években készült filmjeit, amelyek azonban a Pogány Madonnát követően, vélhetően profitmaximalizálásból gyerekes és komikus irányba mozdultak el. Hogy aztán a 2000-es évek elején felvett szál (Zsaruvér és Csigavér) a teljes érdektelenségbe fúljon.

Az akciófilm műfajának két sikertelen próbálkozása mégis volt: az 1998-ban bemutatott Európa Expressz és a 2004-es Árpa Attila film az Argo. Amíg az első szinte az értékelhetetlen kategóriába tartozik: a sete-suta akciójelenetek, a Szomszédok stílusában a kamerába beszélő színészek, a történetvezetés gyengesége, igazi amatőr előadás. Az Argo ugyan filmes szempontból profi munkának számít, látszik rajta a ráfordított pénz és energia, összességében azonban nem több, mint egy kínos Guy Ritchie utánérzés. Habár nem minden népszerű akciófilm tartozik a szofisztikált alkotások közé, ez a két magyar film teljességében tévútnak bizonyult: eredeti elképzelések nélkül csupán alpári jópofáskodások töltik meg a filmvásznat. Bizonyos próbálkozásokból érezhető, hogy van jövője a magyar kriminek és akció mozinak, jelene azonban nem létezik. Pedig a témák Magyarország közelmúltjából a padlón hevernek (1990-es évek alvilági háborúi és leszámolásai, az olajbűnözés, a móri ügy, a 2006-os őszi események, roma-gyilkosságok) csak le kellene értük hajolni.

 

 3. A romantikus komédiák

alom.net.jpg

Szubjektív szemlélőként nehéz véleményt mondanom erről a kategóriáról, mivel a nagy népszerűségnek örvendő hollywoodi romantikus komédiák sem tartoznak a kedvenceim közé (néhány kivételtől eltekintve, mint például a Harry és Sally, vagy a Lesz ez még így se!) ezért különösen  nehéz a műfaj hazai  leágazását objektíven megítélni. Sajnos végigszenvedve néhány, a sikeres Presszó (1998) után forgatott Sas Tamás filmet (Apám beájulna, S.O.S. szerelem!9 és 1/2 randi), a könyvsiker megfilmesítés Állítsátok meg Terézanyut (2004) és a műfaj abszolút mélypontjaként az Álom.net-et (2009), a kép egyáltalán nem hízelgő. A történetek, a színészi alakítások mesterkéltek, a zene gyenge, szinte minden mérce szerint színvonaltalanok ezek a filmek. Sokat elmond ezekről az alkotásokról, hogy az IMDb mozis adatbázis filmrajongói értékelései alapján (amit azért kezeljünk erős fenntartásokkal) egyetlen film átlagpontszáma nem éri el a 6 pontot (de inkább 5 alatt vannak). Sőt, az Álom.net azzal a kétes dicsőséggel büszkélkedhet, hogy a hatalmas adatbázis 100 legrosszabb filmjébe került 2,3 ponttal. Innen csak felfelé vezethet az út, a filmes álomvilágok megteremtésében is sok a teendő, ha sikeres magyar közönségfilmeket és romantikus komédiát szeretnénk a magyar mozikban látni.

 

4. Folytatások és remake-ek

09_megint_tanu_02.jpg

A világ filmgyártásában a pénztárgép csörgésre bírásának egyik eszköze a remake és folytatás gyártás. Azt akár a hollywood-i filmgyártásból meg lehetett volna tanulni, hogy folytatások és remake-ek készítése kockázatos vállalkozás is lehet, biztos kézzel kell nyúlni a témákhoz, az eredeti cím vagy a cím után biggyesztett "2"-es nem feltétlenül a biztos siker receptje. Sajnos ezeket a csapdákat a magyar filmkészítőknek nem sikerült elkerülni, ezért kerülhettek a mozikba az eredeti film emlékéhez és színvonalához méltatlan remake-ek vagy folytatások. Gondoljunk csak a háború előtt készült egyik legjobb film a magyar film, az 1931-ben forgatotott a Hyppolit, a lakáj (rendezte Székely István később Steve Sekely) kínos remake-jére 1999-ből vagy az 1934-es Gaál Béla film, a Meseautó szintén Kabay Barna általi újraforgatására 2000-ben. Ezt a sor gazdagítja a Bacsó Péter által 1969-ben a Rákosi-rendszerről forgatott A tanú-jának folytatása a Megint tanú, de sajnos nem jutottak messzebbre a Zimmer Feri (1998), a Valami Amerika (2001) vagy az Üvegtigris (2001) folytatásai sem. Különösen fájdalmas számomra a Macskafogó II – A sátán macskája (2007), aminek a színvonala egyszerűen értelmezhetetlen az eredeti alkotás zsenialitásának fényében. Tanulság ebből, hogy eredeti és nézőcsalogató ötletek helyett nem feltétlenül kötelező a múlt sikereit koppintani vagy ismételni, ezek a próbálkozások nem okvetlenül a siker zálogai. 

 

 5. Abszurd filmek

114534_galeria_le_a_fejjel_06.jpg

Az abszurd humor életképességét és közönségcsalogató képességét a Monty Python óta tudhatjuk, a méltán népszerű angol televíziós sorozat sikere a mozikban folytatódott. A Gyalog Galopp, a Brian élete vagy az Erik, a viking egész estés filmekbe mentette át mindazt a humort, szellemességet és ötletességet, amit az alkotói csoporttól megszokhattunk. A profánságot mellőző, kissé elvont humort és nevettetést nem csak angolszász vonalon kaphattunk meg, időben kissé visszalépve a francia színész és rendező Jacques Tati nagymestere volt az abszurdnak és kifinomultságával utat mutathatott sok filmes nevettetőnek. Szerencsére a magyar mozi távolabbi múltjában is jó példákat hozhatunk erre az igényes humorra, ide lehet sorolni Gyarmathy Lívia Ismeri Szandi Mandit? (1969) című filmjét, Sándor Pál Régi idők fociját (1973), vagy az örök klasszikus Mihályfi Sándor rendezést, az Indul a bakterházat (1979). De közelebb az időben is kiváló, abszurd, de igényes módon nevettető filmek találhatunk, mint az Egészséges erotika (r.: Tímár Péter, 1985), A legényanya (Schwajda György regényéből rendezte Garas Dezső, 1989) vagy a Szőke András közreműködésével készült Vattatyúk (1989) és az Európa Kemping (1992).

A kifinomult és igényes nevettetésre való hajlandóság és képesség mintha a teljesen kiveszett volna az alkotókból a 90-es évek végére és a 2000-es évekre. Olyan filmek, mint a korábban dicsért Szőke András rendezése a Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele (1999), a Valami Amerikával (2001) befutott Herendi Gábor 2004-es Magyar vándora és a Tímár Péter fim, az aktuális magyar "sztárparádét" is felvonultató Le a fejjel! (2005) csupán nehézkes próbálkozások a korábbi magas színvonalú teljesítmények után. A pesti viccek után a magyar abszurd humor is elveszett volna? Egyre kétségbe ejtőbb Üvegtigris folytatásokkal kell beérnünk? Van lejjebb a Megy a gőzös-nél? Ezeket a kérdéseket a magyar filmgyártásnak hamarosan meg kell válaszolnia.

  

A blogon a kommentelés szabályaiért kérem kattintson ide!

Keresd a privát Facebook blogomat is: 365 Nap 

Ha tetszett az írás további filmekért és ajánlókért keress és like-olj minket a Facebook-on is, a friss posztokért kövess a Twitter-en vagy a Google Plus-on, videókért keresd és iratkozz fel a Youtube csatornánkra.

twitter.jpeg youtube.png download (1).jpeg download (2).jpeg

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfilmorokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr886616155

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egy igazán humoros film a rendszerváltás környékéről: Tímár Péter - Csapd le csacsi! (1992) 2014.09.29. 23:27:32

Tímár Péter vígjátéka már 1990-ben, a rendszerváltozás hajnalán elkészült azonban csak 1992-ben mutatták be. A történet 1989-be, a kommunista rendszer bomlásának végnapjaiba kalauzol el minket. A társadalmi nyitás humoros megközelítése egy roppant...

Trackback: A száz éve született Homoki Nagy István természetfilmes 2014.09.13. 11:39:17

Itt az ősz és talán ez a legcsodálatosabb évszak, ha az ember a természetben jár. A változó környezet színei mindenkit magukkal ragadnak és ösztönöznek minket, hogy ezekből a csodálatos emlékekből minél többet megőrízzünk magunknak. Magyarországon nem ...

Trackback: Gyógyír a szemnek: 15 kihagyhatatlan magyar film 2010 után 2014.09.11. 20:56:00

Kicsit eltérve a blog tematikájától (ez már lassan szokás lesz), kortárs filmekről állítottam össze egy áttekintést. Mint azt korábbi bejegyzésemben írtam, sajnos a rendszerváltást követő két évtized nem a magyar film fénykoraként vonul be a kultúrtört...

Trackback: Vélemény: Tényleg, mennyire jók a magyar filmek? 2014.09.08. 23:28:07

Lehet rajongani értük és utálni a magyar filmeket, lehet közönyösen legyinteni, ha magyar alkotásokról van szó, szemükre hányni a túlzott művészi megközelítést vagy túlságosan populárisnak bélyegezni őket. Itthon sokan és sok féle módon ítélkeznek, de ...

Trackback: Az Új Budapesti Tizenkettő: filmkritikusok listája 2000-ből 2014.08.31. 00:18:11

Miután megismertük az 1968-as, még a Kádár-rendszerben történt szavazás alapján a kritikusok által összeállított 12 legjobb magyar filmet, lássuk, hogy 10 évvel a rendszerváltás után, 2000-ben hogy alakult ez a lista. A folytatásban az Új Budapesti Tiz...

Trackback: A Budapesti Tizenkettő: a filmkritikus listája 1968-ból 2014.08.30. 22:14:31

A filmes blogokban hatalmas sláger listák összeállítása: mindenki a saját ízlésére és tudására szabott felsorolásokat készít. Ezek nyilván szerző ízlését tükrözik, de nézzünk meg, hogy a magyar filmek vonatkozásában a magyar filmszakma melyeket tartja ...
süti beállítások módosítása