"Az ember ha túl akarja élni ezt az évszázadot meg kell tanulnia végre helyesen dönteni."

 Az irodalmi feldolgozások sorában az elsőnek, egy kalandos és misztikus filmet, az 1974-ben Révész György által Szerb Antal regényéből forgatott A Pendragon legendát választottam.

Szerb Antal szépirodalmi főműve eklektikus próza: egyszerre krimi, történelmi regény, misztikus kísértethistória és rejtélyes legenda, ismeretterjesztő írás és ezek elképesztő humorral megformált paródiája is egyben. A regény 1934-ben jelent meg a Franklin Társaságnál és rögtön kritikai és közönség sikert aratott. Az ötletet a könyv megírására Szerb Antalnak angliai utazásai és 1929-ben hosszabb ösztöndíjas tartózkodása adta, amikor is behatóan tanulmányozta az angol irodalom legnagyobb alkotóit. Ennek a kutatómunkának az eredménye volt Az angol irodalom kistükre című kötete és későbbi regényén egyértelműen kimutathatóak az angol stílus jegyei, nem csak témaválasztásában. A történetben számos hasonlóságot találhatunk A rózsakeresztesek című tanulmányával, a kortárs kritika egyenesen posztmodernnek aposztrofálta ezt a regényt. A Pendragon legenda számos megközelítésben közel áll Umberto Eco misztikus és ezoterikus műveivel, a regényes A rózsa nevével vagy a nehezen olvasható A Foucault-ingával, de ezeket majdnem fél évszázaddal megelőzte.

Szinte törvényszerű volt, hogy ez a regény is megfilmesítésre kerül, cselekménye egyértelműen filmvászonra kívánkozott. A regényből a rendező Révész György írta a forgatókönyvet és filmben a korszak fantasztikus magyar színészei sorra tűnnek fel. A történelmi kort és a hátteret (az 1930-as évek elejének Angliáját) a film elején egy érdekes dokumentumfilm-betét adja meg. Megismerkedhetünk Dr. Bátky Jánossal (Latinovics Zoltán) aki "irodalmi száműzetését" tölti Angliában, mintegy Szerb Antal önmagát írva a regénybe. A rózsakeresztes (Pendragon) miszticizmus iránt feltűnően érdeklődő irodalmár óhatatlanul is belekeveredik egy rejtélyes és szövevényes történetbe, amikor előzetes figyelmeztetések ellenére eleget tesz Gwynmedrl Earl-jének (Darvas Iván) walesi kastélyába szóló meghívásnak.

A történetben szerepet kap egy lord rejtélyes halála és hatalmas öröksége, egy titokzatos ír világutazó, George Maloney (Bujtor István), egy volt prostituáltból lett arisztokrata feleség, Eileen St. Claire (Tordai Teri) és az Earl unokaöccse, Osborne Pendragon (Tímár Béla).

"Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek. Álmodni képes." hallhatjuk a Hamlet idézetet az eseményekkel sodródó Dr. Bátky szájából, ennek ellenére a történet előre haladtával egyre oszlik a homály a szemünk elől... "Cherchez la femme", keresd a nőt, vagy ahogy a botcsinálta kincskereső megállapítja: "Engem a nők mindig becsapnak. Vannak pillanatok, amikor teljesen úgy viselkednek, mintha emberek lennének, pedig vagy pénzt akarnak vagy tudást."

A mellékszerepekben is kiváló alakítást nyújt, Moór Mariann (Lene Kretzsch), Esztergályos Cecília (Pat O'Brian), Schütz Ila (Jenny), Halász Judit (Cynthia Pendragon), Kállai Ferenc (Reverend, teológiaprofesszor) vagy Tábori Nóra (Mrs. Burt és Psychic), de természetesen most sem volt film Major Tamás nélkül (James Morvin szerepében). A film zenéjét Ránki György írta, az operatőr Illés György volt, a korhű, gazdag díszleteket Sáritz József és Simonka Boldizsár tervezte. A jelmeztervező Schaffer Judit volt, látványterveket Romvári József készítette. A képi világ és a zene tökéletes összhangja teszi a filmet igazán élvezetessé.

A történet, az érdekesen beállított felvételek és a kimunkált színészi alakítások is azt sugallják, ezt a filmet nem kell halálosan komolyan venni, szinte semmi sem az aminek látszik, vagy pontosan az, aminek tűnik. Mai szemmel nézve talán kissé gyermekdedeknek tűnhetnek a speciális effektek, ez azonban diszkrét bájt kölcsönöz a misztikus jeleneteknek. A felszín alatt tulajdonképpen a materialista és a spirituális világnézet összecsapásának vagyunk tanúi, a változások és a jövőre vonatkozó tudományos illúziók korában. A regény keletkezésének korában még nem, a film forgatásakor már tudni lehetett, hogy a tudományos haladás nem csak előre viheti az emberiséget. "Szerintem ez borzasztó kilátás, hiszen az emberiség az új erőforrásokat nagyobb valószínűséggel fordítja rosszra, mint jóra", hallhatjuk a film elején. Az Istent játszó ember óhatatlanul bukásra és kárhozatra ítéltetett, az emberséget sem a hit és sem tudás oltárán nem áldozhatjuk fel. A mélyebb tartalom mellett a film könnyed kikapcsolódást is kínál, irodalmi és filmes szemmel nézve is színvonalas alkotással van dolgunk. A rejtélyfejtő film archeotípusa, amibe itt mi is bekapcsolódhatunk, feltétlenűl ajánlható.

(Még csak véletlenűl sem veszem a bátorságot, hogy pontozzam a filmeket, az IMDb-t ebből a szempontból viszonylag jó értékmérőnek tartom.)

A blogon a kommentelés szabályaiért kérem kattintson ide!

Keresd a privát Facebook blogomat is: 365 Nap 

Ha tetszett az írás további filmekért és ajánlókért keress és like-olj minket a Facebook-on is, a friss posztokért kövess a Twitter-en vagy a Google Plus-on, videókért keresd és iratkozz fel a Youtube csatornánkra.