Magyar "eastern" és szocialista horror után evezzünk más vizekre: méltán vagy méltatlanul lenézett szegmense a hazai filmgyártásnak az 1950-es évek, többségünk emlékeiben propaganda ízű és demagóg filmek ugranak be. Azonban ebben az időszakban a feltörekvő új tehetséges mellett még számos olyan "nagy öreg" is a filmvásznon maradhatott (pl. Tolnay Klári, Gózon Gyula, Latabár Kálmán) akik tehetségüket a politikával átitatott filmipar szolgálatába állították.

Mentségükre szolgáljon, hogy választási lehetőségük alig volt, szerepekhez másképp aligha juthattak. Sajnálatosan ebben az időszakban már nem láthatjuk a vásznon Kabos Gyulát, aki 1939-ben a zsidó-törvények és a filmszakma "zsidótlanítása" miatt az Egyesült Államokba menekült és 1941-ben, New Yorkban halt meg 54 éves korában. Sem Páger Antalt, aki pedig a háború végének magyar kormányaival és a nyilas hatalommal kompromittálta magát, így 1944 végén Argentínába menekült és máig rejtélyes körülmények között csak 1956-ben tért vissza hazájába. (Páger Antal hazatérésének részletei alul a kommentek közöt olvasható.)

A kicsit hosszúra nyúlt bevezetés után: 1953-ban mutatták be Gertler Viktor rendezését, az "Állami áruházat". A rendező munkatársa volt a későbbi híres rendező Makk Károly, a zeneszerző Kerekes János volt, a dalszövegeket Darvas Szilárd és Szenes Iván írták. 

A fantázia szülte Diadal Áruház (aminek díszletét részben a korabeli Úttörő Áruház adta), egy dunaparti csónakház, a Margitsziget, a még beépítetlen Látó-hegy adják a film végtelenül hangulatos díszleteit, amelyek között, még a legkisebb szerepekben is hatalmas színészek jutalomjátékait láthatjuk: Mányai Lajos, Lorán Lenke, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Gózon Gyula, Tőkés Anna, Mezei Mária, a fiatalok közül Turai Ida, Gábor Miklós, Horváth Tivadar, de Psota Irén, Bárdy György és Kabos László is feltűnik egy jelenet erejéig. A film látványvilágát befolyásolta a cenzúra: a Budapestről készült panorámaképeknél ügyeltek rá, hogy a lebombázott Vár vagy a még csonka Erzsébet-híd ne látszódjanak a felvételeken.

A film helyzetkomikumainak nagy részét a háború előtti, felbomlóban lévő osztályrendszer tagjainak tréfás csörtéi adják, ebben természetesen élen jár a talpraesett eladó, Dániel Károly, Dénes (Latabár Kálmán) és az urizáló Rezsőke (Horváth Tivadar) kettőse. Éles kontrasztban áll velük az ideológiai kiképzésen átesett, nyugodt szocialista új embertípus Kocsis kartárs, akit Gábor Miklós alakít meggyőzően. Őt a korábbi, csak szavakban az új renddel tartó vezetéssel való összetűzése után igazgatóvá nevezik ki, amit az álnok régi vezető Dancs Frigyes (Mányai Lajos) cselszövéssel meg akar fúrni. Figyelemre méltó még Feleki Kamill alakítása Glauziusz bácsi, az idős főkönyvelő szerepében, aki az igazi eleddig elnyomott kisember megtestesítője. Mindez azonban nem akadályozza meg abban, hogy egy dalt énekeljen az új világhoz unokája bölcsőjénél. Természetesen a szerelmi szálak mellett a jó szembenállása a gonosszal a történet motorja, de a stílusosan az imperialista spoilerezéstől, a történet bemutatásától eltekintek most is. Aki még nem látta, de lelőné magának a poén előre, itt elolvashatja.

Bár az ábrázolás a Rákosi-kor sztálinista tempójában történt, a filmben felvetett problémák nagy része valóban jelentős volt az áruhiánnyal küzdő háború utáni világban. Ezek a problémák (árdrágítás, infláció, üzérkedés, árufelhalmozás, hamisítás, minőség rontás) léteztek és nem csak a Keleti Blokk országaiban, meglehet a rá adott válaszok az akkori kommunista mentalitást tükrözték és ennek propagandáját ez a film is visszatükrözi. A hiánygazdaság itt felvázolt szimptomái az egész szocialista időszakban megmaradtak, a film előrelátása ellenére a rendszer a hívószót nem hallotta meg. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a korszak filmművészetének legnagyobb alkotásai, bár más keretek között és más formai eszközökkel de hasonló problémákat feszegettek. Gondoljunk itt a Vittorio De Sica, olasz neorealista mester "Biciklitolvajok" (Ladri di biciclette, 1948) című filmjére vagy a közeli Bécsben játszódó "A harmadik ember" (The Third Man, 1949) című Carol Reed opusra. Ezen filmek drámaiságát és zsenialitását természetesen hiába kérnénk számon az Állami áruház zenés és habkönnyű darabján, azonban a problémafelvetései koránt sem voltak mesterkéltek, habár a válaszokat a keményvonalas sztálinista elképzelések adták meg.

Akit nem zavar az “elvtársozás”, a “szabadság” köszöntés és az erőltetett ideológiai mondanivaló, ezektől el tud tekinteni annak kiváló 97 perces szórakozás ez a film. Ez a világ is a múltunk része, amit jobb megismerni, hogy el tudjuk végképp törölni. Ha másért nem, a korabeli, aluljáró nélküli Astoria kereszteződésért (ahol parodisztikus módón a szálló erkélyéről oktatja a közlekedési kultúrát egy mikrofonos ember), Latabár hibátlan komikusi alakításáért és világos öltönyéért, kalapjáért, a ötvenes évek Budapestjének több pillanatképéért érdemes megnézni a filmet amely ezen a Youtube linken elérhető. Egy álomvilágot láthatunk, amely sohasem létezett. A filmet idekattintva meg lehet nézni.

IMDb

A blogon a kommentelés szabályaiért kérem kattintson ide!

Keresd a privát Facebook blogomat is: 365 Nap 

Ha tetszett az írás további filmekért és ajánlókért keress és like-olj minket a Facebook-on is, a friss posztokért kövess a Twitter-en vagy a Google Plus-on, videókért keresd és iratkozz fel a Youtube csatornánkra.