Szó került már a blogon az első Magyarországon készült filmfelvételekről és az első magyar hangosfilmről, sőt a Magyar Televízió kísérleti adásáról is. Az első magyar színes játékfilm apropója legyen, hogy ma 95 évvel ezelőtt, 1919. szeptember 14-én ma a Szerbiához tartozó bácskai Zomboron született Ranódy László Kossuth-díjas magyar filmrendező, főiskolai tanár, forgatókönyvíró, díszlettervező. Nádasdy Kálmán társrendezőjeként ő forgatta a Lúdas Matyit, az első magyar színes játékfilmet.
Itt az ősz és talán ez a legcsodálatosabb évszak, ha az ember a természetben jár. A változó környezet színei mindenkit magukkal ragadnak és ösztönöznek minket, hogy ezekből a csodálatos emlékekből minél többet megőrízzünk magunknak. Magyarországon nem volt elkötelezettebb művelője a természetfilmezésnek, mint az idén száz éve született Dr. Homoki Nagy István ügyvéd, író, filmrendező és operatőr.
Jankovics Marcell 1974-ben bemutatott animációs rövidfilmjét, a Sisyphus Oscar-díjra is jelölték, animációs rövidfilm kategóriában.
Az Egy nap rock Sántha László és Árvay Jolán koncert-dokumentumfilmje az 1981. augusztus 22-én a Hajógyári-szigeten tartott rockfesztiválról.
Kicsit eltérve a blog tematikájától (ez már lassan szokás lesz), kortárs filmekről állítottam össze egy áttekintést. Mint azt korábbi bejegyzésemben írtam, sajnos a rendszerváltást követő két évtized nem a magyar film fénykoraként vonul be a kultúrtörténetbe, ennek ellenére a 2000-es évek és a 2010 után időszak is adott számunkra komoly magyar filmes élményeket. Először a 2010 után bemutatott alkotásokat vettem górcső alá és válogattam ki 15 filmet amit feltétlenül látnunk kell. A felsorolás nem "toplista", nem "best of" csupán 15 film amelyet érdemes megnézni, hogy jobb rálátásunk legyen, hol is tart a jelenleg a magyar film. 2010-től időrendben eljutunk napjaink új és várhatóan sikeres alkotásaihoz.
1. Hajdu Szabolcs: Bibliothèque Pascal (2010)
Török-Illés Orsolya erdélyi magyar színésznővel és román filmes újhullámból már megismert színészekkel forgatott Hajdu Szabolcs film az új évezred egyik legjobb magyar drámája. A mélyszegénységből való kitörés útját kereső Mona (Török-Illés Orsolya) életét követhetjük Erdélytől Ausztrián keresztül egészen Angliáig. A filmben egymás mellett bemutatott, a mézesmázos illúziók nélküli erdélyi élet és a nyugati alvilág körei összeérnek egyfajta furcsa álomvilágban. Kiváló filmes teljesítmény, az alacsony költségvetés ellenére nem hagy bennünk hiányérzetet, míves rendezés és színjátszás párosul profi produkciós munkával. A film "szárnyaló fantázia a nyomorúságból kinőve, tarkabarka vízió tele apró mocsoksággal", saját meglátásom szerint a legjobb magyar film az ezredforduló óta. Annak ellenére, hogy paradox módon a film nagy részében nem magyarul beszélnek és nagyrészt nem magyar színészek játszanak benne, ami a produkció előnyére vált.
Az alternatív rockzene, mint a szocialista kultúra megtűrt (és gyakran tiltott) mostohagyereke minden gát ellenére utat talált magának a közönséghez, a nyolcvanas évek a hatalom összevont szemöldöke mellett ennek a jegyében telt. Az URH, a Trabant, az A.E. Bizottság, a Topó Neurock Társulat, az Európa Kiadó, a Balaton nevével fémjelzett (már nem csak szociális, hanem részben politikai) ellenkultúra minden próbálkozás ellenére jelen volt ebben az időszakban. Számos filmes nyoma volt ennek a hullámnak: az Eszkimó asszony fázik-ban (1983) a Trabant, a Jégkémbalett-ben (1983) és a Meteo-ban (1989) Bizottság zenekar tűnik fel. Azonban egyetlen hiteles zenekari illetve zenészportrét mutattak be a mozik, az önmagán messze túlmutató Rocktérítőt 1988-ban.
Ma 83 évvel ezelőtt született Latinovits Zoltán, „a Színészkirály”, balladai elmondása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Kétségtelenül a magyar színjátszás és filmművészet legnagyobb tehetségű művésze volt, aki így vallott magáról:
"Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok."