Portré sorozatomban a magyar színésznők és színészek, filmesek és rendezők pályafutását szeretném feleleveníteni néhány mondatban, néhány fotóval illusztrálva. Elsőként a ma 101 éve született Bulla Elmáról emlékeznék meg.

A múlt vasárnap ajánlott Egy pikoló világos (1955) egyik mellékszereplőjeként (a lányával nehezen boldoguló Csériné szerepében) nemrég láthatott színésznő 1913. augusztus 26-án született Selmecbányán. Szülei, Bulla Antal és kisrákói és bisztricskai Lehoczky Elma tehetségét korán felismerve a Bérczy-féle tánciskolába és a helyi szlovák színház prímabalerinájához, az orosz származású Aubrichtovához járatták táncórákra. Fantasztikus tehetségével igazi kis csodagyerek lett, önálló matinét kapott, majd Viscoussi olasz balettmester külföldi fellépéseket szervezett neki, 1923 és 1925 Munczi Bulla művésznéven járta Európát. Max Reinhardt, miután látta egy fellépését a bécsi Josefstadt színházban, személyesen kezdett el vele foglalkozni. Színjátszás alapismereteit pedig Margarethe Forbes-től tanulta, aki Darvas Lilit is tanította. A tehetséggondozás meghálálta magát, alig 13 éves amikor Puckot játszotta németül a Szentivánéji álomban. 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven Berlinben, Münchenben, Bécsben, mint Reinhardt társulatának egyik vezető színésznője. Ekkoriban egy magyar hetilap színházi berkekből jól értesült tudósítójának tollából jelenik meg hírként, hogy Reinhardt új felfedezettje egy pozsonyi magyar lány.

Bárdos Artúr a Belvárosi Színház alapítója és igazgatója 1934-ben a bécsi Kammerspiele-ben megnézi Bulla Elmát az "Az orvos válaszol" című darabban. A művésznő szerződése éppen lejárt és még abban az évben Bárdos hazahívja Budapestre, ahol 1935 elején szerepet kap Meller Rózsi "Vallomás" című színművében. A kritika elragadtatva beszélt róla, Kosztolányi Dezső a következő szavakkal méltatta:  

"Hittel írom le azonban, hogy pályámon hasonló európai értékkel, hasonló nemes reménységgel ritkán találkoztam. Ez a színésznő törékeny vállain a fönséget hordozza…"

Magánéletében is komoly változás történt a még csak 22 éves színésznőnek: egy torokproblémája miatta a orvoshoz fordult és a svábhegyi szanatóriumban megismerkedik leendő férjével dr. Nagy Endre orvossal. A szerelmet házasság követi 1936-ban, a Mátyás templom lezajlott esküvő után Budán az Endresz György utca 4/b szám alatt találják meg közös otthonukat. A házasság sajnálatosan korán válással végződött, később Fendrik Ferenc zalaegerszegi író, drámaíró, újságíró és színikritikus felesége lett a művésznő.

A magánéleti változások ellenére 23 éves korára felnőtt színésznőként is a csúcsra ért, hatalmas sikerrel alakította G.B. Shaw darabjában, a Szent Johannában Johannát 1936-ban, amely szerepbe a háború után, már a Vígszínházban is visszatért. A budapesti kritikusok, írok köztük Herczeg Ferenc, Márai Sándor és Vámbéry Rusztem is szuperlatívuszokban írtak alakításáról. Ugyanebben az évben szerepet kapott első budapesti alakításának, a "Vallomás" filmváltozatának (Én voltam, 1936) főszereplőjeként, amiben többek közt Csortos Gyulával, Törzs Jenővel és Uray Tivadarral együtt szerepelt. 1938-ban a Belvárosi Színháztól a Vígszínházhoz szerződött.

A gyermekkorától a sztárszerepre készülő színésznő és táncosnő ragyogó karrierje egy ponton mintha megakadt volna, a 1940-es évek filmjeiben általában már csak a megértő, jóságos és szerető feleség szerepét kapja, aki a férjéért a végzet asszonyaival küzd meg. Ezekben a filmekben csupán karakterszínészként tündökölhetett, Karády Katalin (Kísértés, 1942), Tolnay Klári (Férfihűség, 1942), Muráti Lili (Késő, 1943) vagy Nagykovácsi Ilona (Fény és árnyék, 1943) mellett. Drámai alakítását azonban megcsodálhatjuk két, szintén 1942-ben forgatott filmben, a A kétezer pengős férfi-ben illetve Bán Frigyes Az ötös számú őrház című alkotásában.

A háború után ismét a Belvárosi Színház tagja lett, de fellépett a Vígszínházban és a Művész Színházban is. Amikor 1951 végén a Belvárosi Színház megszűnt, Bulla Elmát a Magyar Néphadsereg Színházához (később újra Vígszínház) helyezték és haláláig ott játszott. Idős kori szerepei közül a leghíresebb, amely szinte összeforrt a nevével, Giza szerepe Örkény Macskajáték című darabjában. Az 1971-től csaknem 200 estén át játszott drámában Sulyok Mária partnere volt. A darabból játékfilmet is forgatott vele Makk Károly 1974-ben valamint hangjáték formájában a Magyar Rádió is közvetítette.

Filmszerepei többnyire karakterszepek voltak, miután 1953-ban, 10 év kihagyás után visszatért a filmvászonra. Ebbe a sorba tartozik a korábban említett Egy pikoló világos (1955) című film is. A televíziós elindulása után számos tévéjátékban játszik, a Macskajáték után szoros rendező-színész viszony alakul ki közte és Makk Károly között. Utolsó jelentős filmjeit is vele forgatja a televiziónak, Philemon és Baucis (1978) és A téglafal mögött (1979) a rendező egyfajta Déry-trilógiájának második és harmadik része. A színésznő 1980. május 14-én 67 éves korában hunyt el Budapesten. Férjével, az őt 5 évvel később követő Fendrik Ferenc-cel közös sírhelyben nyugszanak.

Élete során számos kitüntetésben részesült művészi teljesítményéért, 1954-ben Érdemes művész elismerést, 1956-ban Kossuth-díjat vehetett át, továbbá Kiváló művész (1960) címmel és Varsányi Irén-emlékgyűrűvel (1971) jutalmazták tehetségéért.

Források: Színészkönyvtár, Wiki, IMDb

A blogon a kommentelés szabályaiért kérem kattintson ide!

Keresd a privát Facebook blogomat is: 365 Nap 

 Ha tetszett az írás további filmekért és ajánlókért keress és like-olj minket a Facebook-on is, a friss posztokért kövess a Twitter-en vagy a Google Plus-on, videókért keresd és iratkozz fel a Youtube csatornánkra.