Lehet rajongani értük és utálni a magyar filmeket, lehet közönyösen legyinteni, ha magyar alkotásokról van szó, szemükre hányni a túlzott művészi megközelítést vagy túlságosan populárisnak bélyegezni őket. Itthon sokan és sok féle módon ítélkeznek, de külföldi szemmel vajon hogy látnak minket? Az elmúlt 70 év rengeteg, főleg európai kritikai elismerése, fesztivál díja bevezette-e a magyar filmeket a globális filmes köztudatba? 

Filmrajongóként és most már filmes bloggerként is kikerülhetetlenül belebotlom a British Film Institute (BFI) (Brit Filmintézet) és mértékadó folyóirata, a Sight & Sound a filmművészet 250 legjobb alkotását felsoroló listájába. Ezt a rangsort 1992 után 2012-ben állították össze ismét, amikor is az előző lista óta eltelt 20 év filmjeit is számba vehették a kritikusok. A lista összeállítása elképesztő nagyságrendű volt: a BFI mintegy 1000 filmkritikust, filmakadémia tagot, disztributort, közönségszervezőt, közírót kérdezett meg az általuk legjobb 10-nek tartott filmről. A szavazásban végül is 846 kritikus vett részt, küldte meg válaszát amit 2012. augusztus végére összegeztek és a Sight & Sound szeptemberi számában meg is jelent. Összesen 73 ország 2045 filmjét említette a filmkritikusi szakma krémje, amelyből egy 250 filmből álló listát állítottak össze. Ez volt a filmtörténelem eddigi legnagyobb szabású szakmai közvélemény-kutatása.

Az 1992-hez képest meglepetésként most nem Orson Welles korai remeke az "Aranypolgár" (Citizen Kane, 1941) végzett az élen, hanem egy színes film, Alfred Hitchcock rendezte "Szédülés" (Vertigo, 1958). Ennek ellenére az első tízben továbbra is a fekete-fehér alkotások dominálnak és három a némafilmes korszakból származik.

Végigolvasva a felsorolást, természetesen a világ filmgyártásának legjavát kapjuk azonban a magyar filmek vonatkozásában érdekes megállapítást tehetünk: a mintegy 250 film között örömteli módon 3 magyar alkotást találhatunk. Azonban igencsak elgondolkodtató, hogy a mindhárom film csupán egyetlen magyar alkotóhoz, Tarr Bélához kapcsolódik. A lista 36. helyén Fritz Lang Metropolis (1927) című filmjével holtversenyben találhatjuk a magyar rendező darabját a Sátántangót (1994). Illusztris társaságban van a nehezen emészthető és atipusos 7 órás opusz, a 33. helyen lévő Bicikli tolvajok (Ladri di biciclette,1948) és a 34. helyezett Psycho (1960) után, de a François Truffaut alapvetés 400 csapás (Les quatre cents coups, 1959) és a Fellini mese Édes élet (La Dolce Vita, 1960) előtt láthatjuk ezt a hatásos mozit, amelyre a 846 kritikusból 34 szavazott.

A listát továbbgörgetve még kétszer találhatjuk meg Tarr Bélát, a 171. helyen a Werckmeister harmóniák (10 kritikus szavazatával) és utolsó filmjével a Torinói lóval (2011) amely számos filmmel, köztük Passolini Salo-ja (1975), Howard Hawks "Hosszú álom" (The Big Sleep, 1946) és Federico Fellini La strada-jával (1954) együtt holtversenyben a 202. helyen landolt. Ezek a filmek 8-8 szavazatot kaptak a kritikusoktól.

Természetes egyik szemünk örül, hogy van olyan rendező akit a világ mértékadó kritikusai a legnagyobbak (mint Alfred Hitchcock, Orson Welles, Stanley Kubrick vagy Jean Renoir) között emlegetnek és tartanák számon, azonban számos tekintetben fájó hiányérzetünk is támadhat. Nehéz eldönteni, hogy az 1990 előtt keletkezett számos remek magyar film csupán az ismertség hiánya mint nem került a kritikusok látókörébe, vagy egyszerűen nem fértek fel rá? Számos olyan filmet erősen hiányolhatunk, amely az itthoni szemmel elismerésre méltónak találhatnánk és bátran erre a listára gondolnánk. A kérdés megválaszolásához nézzük meg mely rendezők filmjei kerültek említésre még a kritikusok által:

1 szavazat:

Apa (1966) Rendezte: Szabó István - Szavazó: Erica Gregor - Németország

Csillagosok, katonák (1967) Rendezte: Jancsó Miklós - Szavazó: Jorge García, Argentína

Csontváry (1979) Rendezte: Huszárik Zoltán - Szavazó: Alan Tasciyan - Törökország

Szerelem (1971) Rendezte: Makk Károly - Szavazó: Muszatics Péter - Magyarország

Szindbád (1972) Rendezte: Huszárik Zoltán - Szavazó: Martin Kanuch - Szlovákia

2 szavazat:

Mephisto (1981) Rendezte: Szabó István

Szavazók: Dorian Branea - Románia, Muszatics Péter - Magyarország

3 szavazat:

Szegénylegények (1966) Rendezte: Jancsó Miklós

Szavazók: Dina Iordanova - Bulgária, Schubert Gusztáv - Magyarország, Jurica Pavicic - Horvátország

A felsorolásból talán látszik, hogy az amúgy Magyarországon vagy nemzetközi fesztiválokon komoly elismerést aratott filmjeinket szinte csak a hazai illetve környező országok kritikusai ismerték és említették. Még lehangolóbb a kép a kritikusokkal egyidőben megkérdezett nemzetközi rendezők listái esetében: sajnos itt legjobb száz alkotás között nincs magyar film, ez talán jól mutatja a magyar és nemzetközi filmgyártás kölcsönhatását. Tarr Béla filmjein kivűl magyar filmre szinte csak magyar rendező szavazott (a fentieken kívül a Kovács András rendezte Ménesgazdára (1978) és Fehér György 1990-es krimijére, a Szürkületre), ez talán figyelmeztető jel lehet a számunkra.

A tanulság annyi lehetne ebből az áttekintésből, hogy a magyar film jelenlegi alacsony presztizsének emeléséhez nem csak a folyamatban lévő produkciók magasfokú promóciójára lenne szükség, hanem a magyar filgyártártás korai sikereinek felelevenítésére. Ebben benne kell, hogy legyen a filmek archiválása, digitalizálása, online, vagy adathordozón történő megjelentetésé, a világnyelveken felirat készítésére és mozikban történő újra bemutatására. Szükség lenne, hogy minnél nagyobb körben ismertek legyenek a magyar filmek, mert a globális filmkultúra részének kellene lenniük olyan filmeknek, mint az Emberek a havason, a Valahol Európában vagy Az én XX. századom. Az a film, amit nem néznek az emberek, az nem is létezik.

A blogon a kommentelés szabályaiért kérem kattintson ide!

Keresd a privát Facebook blogomat is: 365 Nap 

Ha tetszett a bejegyzés további filmekért és ajánlókért keress és like-olj minket a Facebook-on is, a friss posztokért kövess a Twitter-en vagy a Google Plus-on, videókért keresd és iratkozz fel a Youtube csatornánkra.