Valószínűleg a magyar filmgyártásnak sohasem volt olyan erős időszaka, mint az 1960-as évek második fele. Ebben az időszakban az "alkotói" filmek mellett rengeteg irodalmi adaptáció is készült, közülük az egyik legjobb az 1965-ben forgatott Iszony, Németh László regényéből.

Nemcsak a filmek mennyisége (összehasonlításként 1996-ban 16, 1966-ban 35 nagyjátékfilm és dokumentumfilm készült), hanem minősége is ámulatba ejtő volt. A teljesség igénye nélkül olyan rendezők filmjei kerültek a mozikba, mint Jancsó Miklós (Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Fényes szelek), Gyarmathy Lívia (Üzenet, Ismeri a Szandi Mandit?), Fábri Zoltán (Isten hozta, őrnagy úr!, A Pál utcai fiúk, Utószezon, Húsz óra), Keleti Márton (Butaságom története, A tizedes meg a többiek, Tanulmány a nőkről), de számos Kósa Ferenc, Bacsó Péter (pl. a dobozban maradt A tanú), Sándor Pál, Makk Károly vagy Sára Sándor filmnek is örülhetett a publikum. Művészileg és szórakoztatás szempontjából soha ennyire nem volt kiszolgálva a közönség, mint ebben az időszakban. Jelentős külföldi konkurencia nélkül a magyar filmek egyeduralkodók voltak a mozikban. Ez a lendület szerencsére a 1970-es évekre is kitartott, és elvezetett odáig, hogy a magyar filmgyártás eddig legnagyobb elismerése a Szabó István rendezte Mephisto Oscar-díja megszülessen 1981-ben. A fontos irodalmi adaptációk is készültek ebben az időszakban, mint az új tehetség Hintsch György filmrendező Németh László sorozatának első része az Iszony .

A kritikusok szerint Németh László legtökéletesebb regényét még 1942-ben kezdte el írni Móricz Zsigmond kérésére. A Kelet Népében publikálta volna Móricz az írást, de halálával a lap megszűnt és az írás is félbemaradt. Németh 1947-ben folytatta a megkezdett kéziratot kiadói biztatására és még ebben az évben, karácsonyra megjelent az elkészült mű. Az öt éves szünet nem érződik a regényen, pedig feltehetően időközben módosult a regény koncepciója: korábban megjelent részeket stilisztikai szempontból dolgozta át, egyszerűsítette író.

Hintsch Györgynek, aki korábban az 50-es 60-as években segédrendezőként dolgozott, első önálló rendezői munkája is egy irodalmi adaptáció volt: Jókai Mór Rab Ráby-jából készített tv filmet 1964-ben, amit mozik is bemutatták. Németh Lászlónak egyfajta újra elismerés volt regényének filmadaptációja, a szocialista rendszer ideológiai okokból elhanyagolta életművét, bár 1957-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. A drámában a kor legnagyobb színészei Kiss Manyi, Páger Antal, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán mellett a fiatal Drahota Andreát és Psota Irén láthatjuk, de feltűnik a vásznon Sulyok Mária, Bulla Elma, Inke László, Bessenyei Ferenc és Halász Judit is. Lenyűgöző szereposztás, testreszabott szerepek és kiváló alakítások, a fénykorában lévő magyar színjátszás legjava. Érdekes kamera beállítások és perspektívák, a film technikai szempontból sem utolsó alkotás.

Egy boldogtalan házasság tragédiája - ez lehetne a film (és a könyv) beszédes alcíme. A rendező a tehetséges fiatal naivára (Drahota Andrea) bízta Kárász Nelli szerepét, ami a végeredmény tekintetében jó választásnak bizonyult. A színésznőről készült közeli felvételeken látszik, hogy mély átéléssel és a karakter megkövetelte alázattal játssza a szerepet. A szilveszteri mulatságon megismerve, az eladó sorba került falusi lány kegyeiért küzd a földbirtokos gazda Takaró Sándor (Kállai Ferenc) szinte reménytelenül, de a hajadon inkább öccséhez, Imréhez (Latinovits Zoltán) vonzódik. Sándor hol mézes-mázosan, hol az erőszaktól sem visszariadva ostromolja a fiatal nőt. Ellenállása azonban megtörhetetlennek tűnik mindaddig, amíg idős édesapja szélütést nem kap, innentől kezdve sorsa önmaga által irányíthatatlanná válik.

A filmben tapintható a feszültség, amelyet Kárász Nelli viszolygása a rámenős Takaró Sándortól táplál, minden közös jelenetük ettől az iszonytól vibrál. Ezen még a leánykérés falusi idillje (a rét, a pagony, a szaladgáló magyar vizsla) sem tud enyhíteni, sőt a kontraszt még hatásosabbá teszi filmet. Kapcsolatuk nem az égben köttetett, a kényszerű házasság és együttélés, a életkörülményeik drámaivá válásával együtt előre vetítik az elkerülhetetlen tragédiát. A férfi minden elkeseredett próbálkozása a kényszer szülte közöny és utálat falába ütközik. A film történetéről többet nem árulok el, aki olvasta ismeri, aki pedig szeretné, itt megnézheti.

Szép és megindító film a külső elvárások és a belső késztetések viadaláról. A mesteri irodalmi alapanyagot, a nyelvezetet a rendező hibátlanul ültetette át a filmvászonra, annak ellenére, hogy a regény cselekményét nem adta vissza teljes egészében (lásd a nő menekülési kísérleteinek lényeges lerövidítését a filmben). Hintsch György aki jó érzékkel nyúlt az akkoriban háttérben lévő író művéhez, és újra a figyelem középpontjába helyezte. Ha a magyar sorsot, a magyar életet tekintjük, ez a mély drámaiság érezhetően a bőrünk alá bújik, nincs mentség, ezek a sorsok a mi sorsaink. Érdekes kettőssége a rendezőnek, hogy bár két fergeteges vígjátékot rendezett az 1960-as és 1970-es években (A veréb is madár, 1968 és a Hét tonna dollár, 1973), megmaradt Németh műveinek kiváló adaptálójának: az Irgalom, a Szörnyeteg és az Égető Eszter később tv filmként került bemutatásra a 70-es és a 80-as években. 

A blogon a kommentelés szabályaiért kérem kattintson ide!

Keresd a privát Facebook blogomat is: 365 Nap 

Ha tetszett az írás további filmekért és ajánlókért keress és like-olj minket a Facebook-on is, a friss posztokért kövess a Twitter-en vagy a Google Plus-on, videókért keresd és iratkozz fel a Youtube csatornánkra.